2011. május 9., hétfő

Unokás program


Induljunk el Lucámmal egy állatkerti sétára. 


Fót MÁV állomásán randiztunk ha-ha-hajnali 1/2 9-kor.
Röpke 1/2 óra és a Nyugatiban landoltunk. Útközben meg kellett győznöm: szupi nap áll előttünk. Tele volt félelmekkel, aggódással, el kellett válnia az édesanyjától, nem mehetett Botival az oviba, s egyáltalán nem úgy indult a napja, ahogy azt ő megszokta.

Tisztáztuk: még nem reggelizett, s harapnivaló után néztünk. Fogára való a sajtos pogi, amiből 10 dkg-ot vettünk. Lecsüccsentünk egy kis asztalkához,- megbeszélni a további teendőket, - miközben komótosan megrágta a falatokat. Eme fotó bizonyítja, hogy a KáVé-zó ahol ippeg magyaráz valamit imádott unokám, a Váci úton leledzik. (Háttérben a Pegazus.)



Ez a szökőkút roppant tetszett Lucának, s nem állhattam meg, hogy szél fútta, sziluettjét ne rögzítsem egy fotón.


Íme első kicsi kocsink, állatkerti kör sétánk kiinduló pontján.





Először az elefánt etetésen szerettünk volna részt venni, de az elmaradt. A következő célpont a "JÁTSZÓTÉR" ahová Luszindám navigált. Ő, az ovisokkal már korábban járt erre, nekem fogalmam sem lévén az új terep tárgyakról - az átépített környezetben - csak tátottam a szám, milyen a hely ismerete.



Választottam egy olyan pillanatot, amelyiken a háttérben Lulupipi mögött föltűnnek a foltos, hosszú nyakú, falatozó "Zsiráf Zsigák". A hajós kapitány szerepében tetszeleg kicsi kincsem egy fa bárka orrában - ami a játszótér tartozéka, - s innen néz a távolba. Aztán kipróbálta a "delfint", egy rúgós hintáról van szó, amin előre-hátra mozdul, mialatt körbe tekint.



Fárasztó dolog egy ilyen kiruccanás, még ha ebben a csúcsmodelben  csücsül is az ember. Annyi az új infó, süt a napocska, a hangok, a látvány borzasztóan sok, de lehet enni-inni a hazait, közben kérdezni Gigimamától amin megakad a szeme.

Íme pl. ezek a mancsok. Melyik kié, azaz mié? Tisztázzuk csak! Hol is az az orángután? Melyik is a gorilla? Jobb vagy bal mancsról beszélünk?



Vizsgáljuk meg egy másik aspektusból...





A folyadék bevitel roppant fontos ezen a tavaszi délelőttön. Fincsi citromos gyümölcs teát szürcsöl "a kis Pulyka", ahogy az apja szokta szólítani.

Utunk utolsó állomásán egy indián kislányt kaptam lencse végre:

 

1 megjegyzés: